Reggel 8-kor keltünk, összepakoltunk, kijelentkeztünk a hotelből, és kimentünk a reptérre. Ott àtestünk a szokásos ellenőrzéseken, majd másfél órás útnak indultunk Jakartàba. Magdi barátnőjétől és az újságokból is értesültünk, hogy vulkán kitörés volt Java szigetén, így többszàz járatot töröltek a hatalmas hamufelhő miatt. A mi gépünket nem érintette a dolog hàlistennek.
A járaton egyébként már az indonéz emberek voltak többségben, akiket én csak erős sminkjükről és színes ruhàikról különböztetek meg a többiektől. Amúgy ők is aprók és barnàk, széles mosollyal. Ja igen, ezt még nem is mondtam… a többiekhez képest itt egész magas vagyok!!
Jakartàban àtszàlltunk egy másik gépre, és 3,5 óra repülés után este 10 körül szállt le a gép Makassarban. A reptérről kijövet ahogy meglàttak minket a taxisok, egymáson kecskeugràsban rohamoztak meg egy fuvarért. Nekünk a szállodával volt előre megbeszélt kocsink, így egy Ms Magdolna Soros feliratot tartó emberke vitt a szállásra.
A közlekedési kultúra megér egy külön misét. 🙂 Sávokat nem tudom miért festettek fel, a motorosok egymást érik, dudálàs, keveredés-kavarodàs, a kereszteződésekben a merészebbik nyer magának utat.
A szállodánk három csillagos, de látatlanban ott van valahol a negyedik is. Belépve a recepcióra összetett tenyérrel kissé meghajolva fogadtak. Nehezen értjük meg egymást az angol akcentusuk miatt, de végül megkaptuk a kártyát a szobához.
Este 11-kor miután tulajdonba vettük a szoba összes sarkát, irány egy kis séta. Az utcák, az egész környék leírhatatlan. Nem rossz értelemben de olyan mintha a banános joe és a mad max filmek keverékének világàban lennénk. A legtöbb ház amiben laknak, a nálunk elhagyatottnak tűnő épületekre emlékeztetnek. Fiatalok az utcán, mindenki ilyen vagy olyan motor tulajdonosa. Zavarba ejtően néznek, összebeszélnek mikor meglàtnak minket. A vagányabbak oda is köszönnek hangosan “hey mister”, majd nevetvek és mondanak egymásnak valamit. Szerintem jobb ha nem is tudjuk mit. 🙂 Betértünk egy kis boltba, ahol vettünk egy-egy hűsítő jégkrémet (2 magnum=580Ft). A pénztárnàl az egyik eladó srác megkérdezte tőlem focista vagyok-e. Nemleges válaszom után büszkén mutogatott magára, hogy ő bizony az. A betontörmelékes “járdán” hazabotorkàltunk a szállodába, és egy helyi bàcsikàval szerveztünk is magunknak egy fuvart egészen a következő szállásunkig, Biràig. Reggel indulunk 10.30-kor, a közel 4 óràs útért 10.000 forintnak megfelelő indonéz rúpiàt kell majd fizetnünk.
Alvás, 0:16.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: