Magdi visszatért a versenybe. Reggeli mellé valami furcsa kinézetű gyümölcsöt és marakujàt is ettünk. A portàn a sofőrrel együtt megterveztük az utunkat észak felé. Bori, Tinembayo, Batutumonga, Lo’ Ko’ Mata, Palawa és Barana. Ezeken a helyeken a helyi házakból (tingkonan) álló falvakat látunk, vagy csak a gyönyörű kilátás miatt megyünk el.
A kocsiba beszàllva a sofőr hátrafordul, és egy nagy zacskó banánt rak az ölünkbe. Mindketten tízszer megköszönjük, miközben nagyot nevetünk. A banán, azon kívül hogy rendkívül finom, sokkal sàrgàbb mint otthon, a színe leginkább a tojássárgájàra emlékeztet.
Az úton most rengeteg bivalyt látunk. Van, amelyik az orránàl fogva van kikötve, mások a rizsföld melletti sárban dagonyàzva hűsítik magukat. A sofőr alkalmanként ismerteti velünk az adott példány főbb megkülönböztető jeleit és piaci áràt, ami elmehet egészen a másfél millió forintig is.
A természet észak felé csak még fokozza lenyűgöző szépségét. Az első állomáson rögtön látunk is egy óriási, vagy 20 méter magas kőtömböt (olyan mint egy óriási kavics), amiben a fent említett sírokat helyezték el.
A következő célpontjaink végig a hegyre felvezető útra voltak felfűzve, az aszfaltutat félúton felvàltotta a vöröses színű törmelékes föld.
Az utolsó előtti megállónknàl összeismerkedtünk egy makassari csalàddal, ahol a családfő szerencsére beszélt angolul, így az utunk során felmerült kérdéseink egy részét ràzúdíthattuk. Az információgyűjtést Magdi azzal, hogy bezárta magát az ottani toalettbe, úgy tűnik rám bizta. Kicsit zavart, hogy közben dörömböl az ajtón segítségért kiabálva, de mégsem hagyhattam ki azt, hogy a helyiek rohanjanak oda kiràntani neki az ajtót. 🙂
A családdal az utolsó falunàl is összefutottunk. A házakban munkálkodó helyi szövéssel foglalkozó nők közül kitűnt az egyik öregasszony, aki egy vattacukorra emlékeztető pamutfelhőből sodort pamutszàlat a kis kézi gépe segítségével. A makassari férfi tolmácsolàsàval megtudtuk a nénitől, hogy 88 éves. Magdi meglepődve vetette el azt a feltevését, hogy kinézetre legalább 140…:)
Ha képeket töltök fel utólag is bármelyik íráshoz, azt jelezni fogom. Jelenleg sajnos küzdünk az internettel, ami itt egy falat kenyér. A blogot is csak nehéz vételkeresések révén, a csillagok megfelelő állása esetén tudom feltölteni.
A sok kedvesség és odafigyelés, amit eddig kaptunk Magdin ma este jött ki, mikor is elsírta magát azon, ahogy az egyik fiatal pincér már-már szerencsétlenkedő óvatossàggal megközelítve az asztalunkat vette el tőle az üres tányérjàt. Én mindössze egy adag chocolat mousse-szal hódoltam az itteni vendégszeretetnek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: