Miutàn bepakoktunk mindent, az irànytûnket kelet felé pozícionàlva elindultunk a reptérre màzsàs hàtizsàkainkkal. A gép pontosan indult, minden rendben volt. Dohàban csupàn egy órànk volt az àtszàllàsra, kicsit aggódva meg is kérdeztünk egy alkalmazottat, hogy a csomagba rejtett fürdôbugyijaink is követnek-e majd bennünket Kuala Lumpurba. “Guys, this is Qatar…” jött a mosolygós vàlasz. Az eddigi 5 óràs út utàn jött egy újabb hétóràs, a kiszolgàlàs valóban jó volt. A gépre való felszàllàsnàl Magdit a business classhoz érve lökdösve tessékeltem tovàbb, miközben ô “foglalkozàs” és “mibõl?” rublikàkat tartalmazò kérdôíveket osztott szét az ott ülõ embereknek,. Az ülôhelyeket mi egyébként direkt a gép hàtsó részére foglaltuk, mivel itt a felszàllàs utàn jócskàn vannak még férôhelyek ahhoz hogy esetleg eldôljünk. Felszàllàs utàn rögtön be is fészkeltem magam egy màsik szabadon lévô kettes üléshez, begyûjtve a környéken az összes takarót és ajàndékcsomagot.
Így szépen egymás mögött ülve megnéztünk egy egy filmet, majd eldöntöttük a marhahúst és próbàltunk aludni. A kettes ülésen bàr el lehet dôlni, de arra pont kevés hogy kényelmesen elfeküdve aludjunk el. Az egyik làbamat beraktam az ülés alà, a másikat magam alà csavartam, a kezeimet betömtem a hàttàmla hàlós tartóiba, és a bordàimmal mintàt véve az övcsatokról sikerült is félig elszenderedni.
Kuala Lumpurban, kiszàllva a gépből a gyapjú pulcsim a pàràtól két méretet összemenve feszült és ragadt a testemre. Taxit fogva rohantunk is a szàllàsra ruhàt vàltani. A bôven félmillió km-t is megjàrt Proton típusú taxik egyikével meg is érkeztünk az első szálláshoz, egy menő apartman lakásainak egyikét kellett elfoglalni. A tulaj részletesen leírta hol találjuk a kulcsot; le a -3. szintre a mélygarázsba, ott a 10-09 postaládában volt egy kis làdika. A nyitàsàhoz a korábban kapott 3jegyû kód használatával hozzá is jutottunk a kulcsokhoz.
A 15 emeletes épület 10. emeleti galériàs lakása elég menő volt, habár úgy nézett ki hogy megelőztük a takarító szolgálatot… Gyors zuhany, majd a még előző vendégektől meleg àgyakba zuhanva próbàltuk elűzni a brutális jetleg nyomait. Este a gép indulàsa előtt hat kört téve a közeli plàzàban a tökéletes (=ehető, befosokutànamentes) étel felkutatàsa után vacsiztunk egyet.
Tavaly màr említettem hogy a maláj és indonéz kosàrlabda válogatott csapat az átlag magassàgok következtében emberhiànnyal küszködik, amit mit sem erősít meg jobban: ma lefejeltem egy mennyezeti csillàrt…
Az AirAsia gépe este negyed 10-kor indult Manilàba, az út három és fél órás volt, rajtunk kívül már csak pár “európai arcot” làttunk.
Az elmúlt 53 órából csupán nettó 4-5 órát sikerült aludni, megviccelve ezzel az idő- és térkontinumban ugráló szervezetünket. Vilàgosban alszunk, délután reggelizünk, alvàs közben vizelünk… A repülőgép mosdójàban àtélt légörvényeket alig tudom már csípővel utókorrigàlni.
(23:58
A szállásra hajnali 1 körül értünk, ismét taxival jutva el a szobànkhoz a reptérről. Most van 5 órànk aludni, majd 11-kor ismét szàrnyakat növesztünk hogy eljussunk negyedik, egyben utolsó előtti állomásunkra, Surigao szigetre.
A szobànk falàn nem az àltalunk megszokott világatlasz van, eddig ebbe bele sem gondoltunk… 🙂 kishazànk valahol a bal felső sarokban található.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: