Reggel fél 8-kor keltünk. A légkondi ventilátora egész éjjel kerregett. Ha kikapcsoltam, meleg volt és nem jött be levegő, de már egy földrengés sem zavart volna az alvásban, kidőltünk mint két zsák.
A lakás egy Kínából két hónapja idetelepült csalàdé volt. Az apuka reggel készített nekünk mogyoróvajas pirítóst és nescafét. Nyami. 🙂 Lassan megjelent a család többi tagja is, egy 4 éves kislány és az anyuka. Mivel ők nemigen beszéltek angolul, csak ültünk a 8 négyzetméteres helyiségben, mosolyogtunk egymásra, és nézték ahogy falatozunk. Mielőtt elindultunk a reptérre, a kínos csöndben még gyorsan megemlítettem, mennyire szeretjük itthon Jackie Chan-t.
Röviden a későbbieket: a gépünk először két órát késett, majd törölték. Làzongó utasok, csirke és rizs osztàs. Szállodàba helyezés.
A fennakadás során megismerkedtünk többek között két nagyon vicces emberrel, egy Siargao-i lànnyal (Dhine) és egy francia sràccal (Alcide), ők is ugyanarra a szigetre tartanak mint mi. A kommunikáció tökéletesen működik.
– “How old are you?”
– “Yes.” 😀
A helyzet ellenére rengeteget nevetünk és rendkívül jól érezzük magunkat, mindenki egy külön egyéniség, és mindenkinek más a világnézete. Ezt nem is nagyon szégyelljük kinevetni a másikon, sokat vicceljük egymást.
A városban hatalmas dugók vannak, ráadásul ünnep is van. A minket szállodába vivő busznàl nem tudjuk igazán eldönteni, hogy még várunk-e valakire vagy már elindultunk és a dugóban állunk. 3 óra alatt jutottunk el a szállodába. Itt kaptunk vacsorát, másnap reggelit is. Este még jött a megerősítő hívás, miszerint másnap már lesz gépünk. Szuper.
Reggelinél mindenki mosolyog egymásra, olyan ez már mint egy osztálykirandulas. A buszon még egy helyi nő babàja is az ölembe kerül. A Siargao-ba utazó emberek harmada már jelezte, hogy ott lesz az esküvői szertartásunkon. 🙂
A reptéren csatlakozott az újonnan kialakult kommunànkhoz egy texasi nyugdíjas bácsi is. Beszélgettünk Trump-ról, az otthon tartott fegyvereiről és Magdi térdén kiszaggatott nadràgjàról, amilyet a szegények hordtak még az ő gyerekkoràban.
A reptérre egyébként most egészen hamar kiértünk a tegnaphoz képest. Du 1 kor már fel is szàllhattunk az alig 50 férőhelyes propelleres gépünkre. A francia, a filippin, a texasi meg mi.
A másfél órás úton már csak néztünk ki az ablakon és számoltuk az alattunk elsuhanó felhőket. A földetérés a gép méretéből adódóan élménygazdag volt, ugyanúgy ahogy a többiektől való ideiglenes búcsú is. Mindenki ment a maga szállásàra, másnap úgyis találkozunk hajnalban a kompkikötőnél.
A hotelban eddig talán most volt a legkultúràltabb helyünk. A wifi erőssége viszont majdnem hogy nulla volt, így amíg én elmentem fürdeni, Magdi lement a recepcióra szólni emiatt. Visszaúton az előre megbeszélt két kopogàsra rohantam is neki a zuhany alól ajtót nyitni, azonban sem én, sem az ajtó másik oldalán álló két, wifi jeladót karbantartó ember nem számított az efféle nyílt találkozásra. Kifelé már tegeződtünk.
A közeli étteremben vacsoráztunk. Az étlapot már gyakorlott módon eltoltam magamtól, és jeleztem a pincérnek, tudom hogy mindegy mit választok, hozza csak a rizst és csirkét. Meg két sört.
Sötétedés után egyből visszatértünk a szàllàsra aludni, hiszen másnap hajnali 5-kor indul a komp Siargao-ra.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: