Reggel a komp hajnalban indult, így onnan láthattuk a napfelkeltét. Mindkét szintje tele volt utassal, akik közül bár nehezen de sikerült végül összefutni Alcideddal a francia sràccal.
A hotelban a hajnali indulásra való tekintettel elcsomagolva kaptunk egy-egy tojáskrémes szendvicset, jó cukros majonézzel.
A tengeri utunk mondhatni teljesen sima volt, egyszer szemerkélt csak kicsit az eső. A hullámok is elviselhetőek voltak. Siargao-ba való érkezésünkkor több tíz fuvaros rohamozott meg minket jobbnál jobbnak vélt ajánlataikkal. Végül kiválasztottuk a számunkra legszimpatikusabbat, és odakísért az egyszerű motorjàhoz. Eközben a francia egy másik motoron sok szerencsét üvöltve száguldott el mellettünk, majd elnyelte a sziget sűrűje. A mi pilótànk mondta, hogy üljünk fel az ő mocijàra és már indulunk is… Mi ketten mögé, a két 70 literes tàskàval. Előre láttam hogy ez egy veszett ügy, de bizonyítàsképpen Magdival csakazértis felpattantunk, illetve feltuszkoltuk magunkat a motorra. 50 méter bohóckodàs után meg is álltunk gondolkodni. Végül mi le, csomagok fel az esővédő tetőre, majd mi vissza.
A szálláshoz érve a spanyol menedzser és a helyi tulaj a nyakunkba borulva üdvözöltek, látva rajtuk hogy sokkal jobban izgulnak mint mi a esküvői szertartás miatt, mivel most először vállaltak el efféle szolgáltatást.
A cuccaink lepakolàsa után leültünk megbeszélni a részleteket, melyik napszakban legyen, melyikőnk hogy jut el a szigetre, miben leszünk, mi lesz a vacsora, ital, stb.
Mivel aznap már az összes robogót kibérelték, egyénileg csak holnaptól tudunk közlekedni. De hogy a korai érkezés után ne maradjunk mégiscsak egy helyben, helyi fuvarszolgàlattal elmentünk Malina beach-re.
Egészen varázslatos hely volt, egyik homokdűnéről sétáltunk a másikra, csak magunk voltunk meg pàr halász. A fuvart vissza 3-ra beszéltük meg, ennyi idő alatt pont sikerült feltúrni a parti homok összes négyzetcentijét. Ki-be jöttünk a vízből, kerülgettük a tengericsillagokat, homokoztunk. Indulás előtt egy helybéli emberrel még tudtunk egyet beszélgetni a szigetről. Cápa van? Van. Támadtak már meg embert? Nem nagyon tud róla, habár sötétedés után amúgy is tilos a szörfözés. Ez megnyugtató. Ja, de van krokodil. Ó tényleg, ez remek!
Visszafelé úton láttunk vagány motoros srácokat egymással versenyezni, házilag felturbózott járgányaikon, mértek időt is, csak úgy égtek a gumik.
Mivel csak 6-tól volt vacsora, elmentünk és tettünk egy kört a környéken, miközben ràgyújtottunk egy-egy banànra.
Este a szàllàs közös nyitott társalgórészén ordas nagy halloween party-t csaptak a helyiek, amit mi a fáradtságra való tekintettel már csak az àgyból hallgattunk végig, úgy hogy a füldugómat többször kidobta a basszus. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: