7-8. nap: shopping és tenger

 

Miközben jöttünk vissza a másik hátitarisznyànkért, valaki rànktapadva irtózatosan dudàlt mögöttünk. A tükörben láttam hogy ez Alcide, a francia barátunk. Kicsi a sziget. 🙂 félreàlltunk, örültünk egymásnak egy darabig, majd meglàtogatva az ő szàllàsàt felvettük az egyik barátját, és így négyesben mentünk el ebédelni.

 

Ezután ismét elköszöntünk tőlük, és végleg átvettük a másik szállást Santa Fe-ban. A birtok egy francia házaspáré, hatalmas gondozott kerttel és személyzettel és három zajgeneràtor kutyàval, akik a futkoràszàs közben néha megfeletkeznek arról hogy már a házunkban vannak. Itt bent megàllnak, és lehajtott fejjel kitolatnak.

 

Este még elmentünk egy kisboltba. Ezt úgy kell elképzelni, hogy valahol az út mellett látunk egy viszonylag normális házikót. Ha több ember van körülötte akkor már meg állunk, de többször körbe kell járni hogy valóban bolt-e. Bent még bizonytalankodunk, hogy valóban egy boltban vagyunk-e vagy valakinek a jól felszerelt konyhájában. A választék is valami fenomenális, egy terméket mind a hat olalàn megvizsgàlok, mire ràjövök hogy mi az. Egyszer egy másik európai fickóval versenyt álltam egy üvegajtós hűtőszekrény előtt, mert nem tudtunk érdemes-e kinyitni vagy sem.

 

Végül vettem cheddar sajtot, spagettit és olasz paradicsomszószt hozzá. Ezekről később kiderült, hogy csak a a tészta az ami, a többi mackósajt és ketchup.‎‎ Másnap reggel vettem tojást meg kekszet kenyér híján, és a csodás rántotta után elinduktunk motorral Pacifico-ba. Annyi pàlma van a szigeten, hogy szó szerint nem tudunk olyan képet készíteni amiben ne lenne benne vagy ötven.

 

Útközben találtunk egy pékséget, ahol vettünk kenyeret és banánkenyeret amit Pacifico-ban a parton avattunk fel. Megàlltunk még egy órára Mag… Magpupun… Magpupungko-ban, ahol… nézzétek utána mi van ott. 🙂 nagyon szép volt!

 

Pacificoban már csak egy teljes órànk volt hogy kiélvezzük a tengert, mert 5-kor már kezd sötétedni és semmi de semmi közvilágítás nincs a szigeten, az utak vaksötétek és a kutyák előszeretettel alszanak az út kellős közepén és motorral sokszor nemigen jutunk velük közös nevezőre ki merről kerülje a másikat.

 

Otthon megnéztük az aznapi fotó terméseinket. A motor gumija egészen simára kopott már, mivel a képek legtöbbje úgy készül, hogy Magdi hatvanas tempónàl üvölt mögöttem, hogy “Àllj!! Ezt le akarom fotózni…”. És àltalában mindezt egy nagy emelkedő utolsó pár métere előtt, ami a 130 kilós motorral kitűnő startpozíció.

 

 

Másnap reggel elmentünk a közelbe kajakozni. Az első fél óra borzasztó volt, Magdinàl hiszti és pánikroham, hogy meg fogunk halni, forduljunk vissza mert hatalmasak a hullámok. Ráadásul a nagy hullámtörők után a Csendes óceán itt 12 km mély, az egyik legmélyebb a Mariann árok után. Miután túljutottunk a nehezén, a part mentén haladtunk tovább, ahol arra lettem figyelmes hogy úgy keringünk össze vissza mint gólyafos a levegőben. Hàtranéztem mit csinál a kormányos, hát persze, lapát helyett a telefon van a kezében és fotózik. “De Zoli ez olyan szép. ” -mondta Magdi, ami igaz is volt, de közben hátrafelé haladunk az egyik áramlattal…

 

 

Kikötöttunk vissza a szàllàshoz, majd elmentünk motorral Dapa-ba vásárolni. Itt már egészen boltszerű a bolt, viszont ez is olyan mint egy raktár. Az egyik sarokban egy nő ül egy cukordomb tetején és nejlonzacskókba porciózza a cukrot. Van-e rizs, kérdem? Persze, 40 kilós cementeszsàk kiszerelésben. Végül kimentünk egy zöldségeshez.

 

Magdi vásárlása: hű ez itt micsoda? Uborka, mondja az eladó. Úú, ilyet vegyünk… a nő már rakja is be a zacskóba. És ez itt? Paradicsom. De jól néz ki, ilyen is kell. Be a zacskóba. Ez mangó? Igen. Atyaég ebből 6-ot kérek. Méri is le. És ez így történt még számos furcsa kinézetű zöldséggel.

 

Visszafelé másik úton mentünk, ahol újabb és újabb varázslatos helyeket fedezünk fel, megunhatatlan.

 

 

Otthon fogtuk az összes zöldséget, és megpàroltuk vajon, krumplival. Én vettem még hozzá tonhalkonzervet, aminek dobozàt az első kóstolás után kivettem a kukàból, hogy leellenőrizzem biztosan nem macska vagy kutyakaja. A cimke alapján emberi fogyasztásra alkalmas, úgyhogy jóízűen be is lakmàroztam, szerencsére azóta is jól vagyok. ‎